glom2009
Vissza | versek
Rise of Nations (ATO)

A Rise Of Nations egy ajándék, Mely a Microsoft-tól egy nagyon eltalált, Stratégiai játék. A játék menete egyszerű. Nem komoly, Még ha egy gyerek is nekilát, Könnyen beletanul. Beállítod kedvenc nemzeted, Színedet,erősséget, Elkezdheted a játékot: Hidd el: Nagy élményben lesz részed. Most ketten vagyunk Négy erős gép ellen, Jól oda kell figyelnünk, Hogy az utolso városáig Az ellenség a markunkban legyen. Én piros vagyok A társam sárga, A tobbi szín az ellenség Ruhaját pompázza.
Kivilágosul a térkép S azonnal nézem: Hol mi van, Merre legyek résen. Nekem még csak a tizedik Parasztom lépeget ki, De a sárga már a második Városát épitgeti. Nagy nemzet az övé, Bantu amelyről szólni fogok: Sok embere lehet, Második várost már a Kezdetektől épithetett.

Lerakom a dokkot, Halászhajot építek: Hogy később étel is legyen A fejlődéshez. Látom hogy egy szamár vándorol, A fejemhez kapok: „Azta, mégnincs marketom?“ Lerakok eggyet S szétküldöm őket: Egyszerre jönnek ezek is, úgy mint a munkás népek. A fám már villog, Sok rajta a paraszt: De az étel lassan halmozódik, Nem találom a halakat. Csinálok még halászhajót, De csak óvatosan: Nem csinálok inkább többet, Mind amennyi halam van. Fejlesztek s fejlődünk, Át kellene mennem A másik korba: De még nincs elég étel A fenti sarokba. Attléptem a másik kort, Rögtön csodával kezdem: Legyen populációm, Ez kell nekem. Ilyenkor van a legtöbb munka; Mindent egyszerre s gyorsan, Még a kihűlő kávénkra sem figyelünk oda Keresek hegyet a vasnak, Aranyért tanítokat avatnak. Addig fejlesztek mindent, Amíg nem villog ismét minden. A csendéletből van még elég; Hát a katonákkal nem sietek, Van még időm rá elég.

Igaz ez nem mindig jött be, Olykor olykor elkéstem vele; S biz mondom én Azt a kínt nem kívánom senkinek; Nem én! De most csak a fejlődésen Jár az eszem, Még több várost, Tanítót, Hadd villogjon minden. Itt az ideje hogy Körbe nézzek, Hol azok a helyek Hol jobban résen kell lennem. Építem a tornyokat, kastélyokat Sorjában, „Csak gyertek tik mocskok, Úgy is mind itt haltok.“ Jó sok fám van már, Katonaságot is kellene már. Egyes csoport, Kettes csoport, Hármas csoport, Á hagyjuk: A végén úgyis belegabalyodom. A generális már ott ál az élen, Várja a parancsot, Mikor csaphat le kezével. A békeidő megszünik, A trombita megszólal, Előkerülnek a piros villogások: Az ellenség hódítani akar. Felkészülten várjuk őket, Büszkén ülnek lovak hátán, Megtöltve várják ellenség rohanását. Még nem vagyunk kifejlődve! Támadjunk? Esztelenség lenne. A katonák csak várnak Míg megjő az első csapás, A generáljuk legyint, S mint ördögök: Úgy ütköznek ellenünk. Össze vissza harcolnak, Majd hogy nem önmaguk ellen; Nincs jó kiképzésük: Germánnak lenni nem nagy érdem. Kardcsapások, lövések közepedte Látom hogy a bajtársam Oldalt ütközik össze; Reá a Brittek mértek csapást, Sárgák nagy erejével Nem számítván. Új katonák jöttek, ágyúsok, puskások, S elvétve egy-egy szekeret is látok. Az ellenség ismét közeleg, Csatakiáltásuk egészen az Egekig terjed. Immár hadseregem nagy része Rutinos, Tudják mi a dolguk, Ész nélkul támadni tilos! Megvárom míg közel jönnek, A kastélyokból íjjak ezrei lőnek. Az ágyúim már tüzelnek, De gyalogságom még csak Fegyvert töltöget. Spanyolok akik lila Kis foltban érkeznek, De miután a zsoldosaim Lőnek egyet, Úgy futnak széllyel, Mint a kis verebek. Úgy gondolom támadnom kéne, A városa határai Már a kastélyom árnyékát leste. Megtámadom!!!

A tüzérséget előbbre viszem, Had bombázzák a várost; Eléjük a lovasság kerül, Lilákat azzal várom. Eldördült az ágyúgolyó, Csapást mér a városra, Abban a pillanatban Ott termedtek ők is, Jajveszékelést kiáltva. Messze lehetett a hadseregjük, Csak parasztokra találtam, A város nem volt nehéz: Könnyen megszáltam. Láttam a sarokban a sárgákat Előre vonulni, De a Brittek Segítségért kiáltva csaptak nekik. Jöttek is a zöld Törökök, Melynek ágyúik fura, Kis kerekeken hömpölygött. Rossz ellenük harcolni, Támadó szellemunek Nehéz a kardjukat Kezükből kirántani. Nagy csatát vívott a sárga Török és Britt ellen, Akik sok lovakat hagytak ott Holtan a csatatéren. Nem sikerült bejjebb mennie De talán ha a kék Nem kelt volna segítségükre; Isten tudja: így kellett lennie. Én fent voltam a kis sarokban jobbra, Ő alattam húzódott meg, Egy kis tavacskával elhatárolva.

Rám nem sok helyről jöhettek, Szélről s középen; E két út közt Oriási tenger háborgott erősen. Immár enyém lett a város, Elfoglaltam; De nagyobb nyomásra számítottam, Mit később meg is kaptam... Megszólalt a falu harangja, De csak egy Spanyol ágyú Lövöldözött a városra. Tudtam hogy megérkezett A felbőszult sereg, Visszafoglalni városát Amig még lehet. Hirtelen ott termettek Lilák s a Germán kékek; Akik eszeveszetten lőttek! Megijedtem, Sokan voltak, Kapkodva védekeztem; Minnél látványosabban Fogytam. Az utánpotlás már úton volt, Jaj Istenem, Gyorsan kardot, puskaport. Lassanként érkeztek, De ötven katona mit sem tehetett. Szörnyű,de meg kellett tennem: Megfutamodtam; S a határaink szélén a katonáimat újra egybe kellett szednem. Nem kellett sokáig várnom Mig kifejlesztem az utolsó pirosat, De még sok könyv kellett Hogy teljesen kiirthassam a papokat

A sárga Bantu Közben Harcolt,védekezett; De még ő sem fejlődött ki igazán, Kevés katonával mit sem tehetett. Eljöttek a percek, A buzgón tanuló papoknak Menniük kellett, Katonáknak adnak majd helyet. Akkor láttam csak igazán, Mekkora a hadsereg; Mekkora lesz majd az Aldozati szám. 250 a populáciüó, Nyersanyagom pár száz; Csak még ne támadjon, Most igy gyűjteni jó :D Két tengert uraltam Középen s fent szélen, Hajójaim akár a cápák: Lőttek amit csak láttak A part közelében. Fontosak voltak Ezek az egyszerű cselek, Addig sem velem foglalkoztak én pedig gyűjtöttem a hadsereget. A sárgák sem nagyon erőlködtek De láttam, Minnél többen lettek, Könnyebben védekeztek. Kis idő múltával Egymásra néztünk, Tanakodtunk Majd megeggyeztünk, Nincs mire várni: Hadba kell mennünk.

Kozépről indultunk Mindketten, A sárga piros folt Egyszerre olvadt össze előttem. Vártunk. Vártunk mig megérkezett a A sárga utolso fegyverese, Nagyot sóhajtva Elindultunk a csata mezejére. Mivelhogy én most E sorokat írom, Nem tagadom: élve elértem célom. :D Nem volt könnyű hoditani, De még nehezebb a hoditottat A markunkban újra s újra megtartani. Sorjában faltuk fel A városokat; Hol nehezen, Hol könnyen adták meg magukat. A Törökök voltak a Legszivósabbak; Igaz, Harci eszközeik is jóval Előrehaladottabbak. De hát ők se tehettek semmit, Most már arcukon is Aludt vér száradozik. A fővárosukban volt a végállomás, Ketten egyszerre értünk oda, Felszabadulás és öröm Rajzolódott katonáink arcukra.

Kemény csata volt Melyen hadseregünk s népunk élete függött, Kemény csata volt Melynek harci dalát Még évszázadok múltával Is fújják kürtök.

MEDAL OF HONOR (SU)

Ez nem csak játék, hanem mindaz amit élsz. Amit látsz, hallsz, és kész? Nem! Ezt nemcsak hallod, nézed, hanem harcolsz és néha vérzel. Vérzel, ha gyengébb vagy és győzöl ha erősebb, vagy rohansz; de mi elől? Egy puszta lövés elől? A hangtól, ami a vég. A hang, ami összetör, elválaszt és meggyötör, a hang, amit nem hallsz, de ő igen. Széttört falak közt rádmosolyog: Igen! Rohansz, még nemtudod hova, oda ahol minden szép és jó? Oda? Nem! Csak oda ahol dolgozol, dolgozol egy tervet; Hogy lehet ezt? A választásod ez? Kérded.

A kezedet elönti a vég szine, állsz és vársz, de mire? A fegyverre a lőszerre? Gondolod jön majd valaki erre? ... Folytasd! Jön egy hang, körülnézel, de mindenhol csak fal. Fal, ami beszél? vagy ez te vagy,tehát én? Én, aki tehetetlenül állok, várok látok valakit, de várok... nem örömömben, hanem ösztönömben, mert ha ő jön, én is megyek és ha sikerül még egyet nevetek. Közel van érzem, mit tegyek lőjek, vagy nézzem? A bal sarokból ordít egy szám: lőj ne tétovázz! Más út nincs előttem, tehát megteszem, mert ha nem ő teszi meg velem. Feltűnik a mosoly az arcomon, megteszem, mert van célom. A cél most túlélni, és ezért lesni vadászni és ölni.....

COSSACKS (SU)

Ezt a csatát hárman jáccottuk az egyik LAN-partyn. Én (SU) voltam a Don Corleone-val, a Lord Jakab volt egyedül, ellenünk. Piszkosul megvert bennünket.

Jönnek a seregek, jönnek ezrek. Ijedten nézek, mit csináljak? Menjek? Menjek a harcba, vagy meneküljek jobbra? Van harcosom. Menjek? Küldjem a halálba őket? Rohamosan közeleg a véres csata, mert hogy ezzel szembenézek, biztos vagyok abba. Megpróbálok nyerni egy kis időt, hívok segítséget, építek így a hadsereg nő. No, de félek, hogy nem elég, összevonom, gondolkodom, de félek még.

Fehér folt tűnik fel előttem. Összemérem, de a kék még mindig akar engem. A segítség már úton van, jönnek több százan így ketten indulunk a nagy csatába. "Gondolkodom, tehát vagyok" - mondta valaki de ez itt nem elég, kell cselekedni. Teszem, mit tennem kell, Készülődök, már nem futhatok el.

Eljött a várva várt pillanat, szembeszállok a kékkel, nézzük mit tartogat. Ahogy körbenézek mindenütt mit látok? Kéket. A félelem már nem létezik, a tett, az ami számít. Elindulunk a nagy csatába. Ketten vagyunk, támadjuk hátba.

Jönnek a seregek, jönnek százak, ezrek És egyre jobban közelednek. Itt vannak már a dombon túl. Én az erdőt választom, ez talán kiút. Kiút? De miből? A múltból? A jövőből? A sorsból? Az ütközetből? Hisz a sorsodat te irányítod! - mondta valaki De ez az én sorsom? - mondom neki. Hogy mi sárga, kék legyen? Én nem ezt terveztem. Terveztem egy világot Követ, fát, szilárdságot. És most ezt mind feladjam? NEM! Nem hagyhatom magam. Összeszedem majdnem mindenem, A csata nehéz, remélem megnyerem.

Sárga levél kerül a földre. Az erdő kihalt, hiányzok belőle. A kék csak jön, jön előre, Szedek mindenem, menekülök, de nem örökre. Ahogy menekülök, utánam izzik minden, minden csak a sárga ne kék legyen.

Kénytelen vagyok lent feladni mindent E csatát a kék nyerte, de a haborút még nem...

(ANTI)GENERALS - A VÉRES CSATA (2lee)

Verejtékezett arcom, reszketett kezem, éreztem, ma újra meglelem. Meglelem a rég elfelejtett csodát, ahogy tankjaim az ellenség vonalát szelik át. 300 vadászgép az égen tündököl és az ellenség nem tehet mást, csak örjöngöl... Egységeim, mint egy test dolgoznak, végrehajtják parancsom és nem tiltakoznak. Hiszen tudják: "csak igy nyerhetünk, és ezért BÁRMIT megteszünk!!!

Láttam lelki szemeim elött: e csatát megnyerem Hisz velem van az: ész, erö, söt a félelem. A félelem, melyet az ellenség érez ellensége iránt, mikor tudja: meg nem nyerheti e csatát. És mégis minden eröbedobással igyekszik áttörni a védelem vonalát, mert tudja, ebben a játékban bátraké a világ...

A harc elsö szabálya: ismerd meg ellened, de mielött megteszed, tudd meg, mi lakozik tebenned... A második szabály szinte szentirás: a legjobb védekezés a támadás! És végül a harmadik, legfontosabb: ne bizz a csata közben senkinek, csak magadnak!

Elérkezett a várva-várt pillanat,a játék csak BELOADOL és máris elszabadul a pokol. Most az egyszer bajtársam is volt, mivel tudtam, túlerövel sose birtam... Örültem is a segitségnek, mert gondoltam tudhat valamit e gyerek, ha már a játék betöltése elött mondja: KIKAPTOK EMBEREK!!! KIKAPTOK egyszer és KIKAPTOK mégegyszer: e rövid szó hatalmas bátorsággal töltött el.

Elkezdödött a játék s én nyugodtan, de mégis sebesen, épitettem hadseregem, mert jól tudtam: jön az ellen! De valahol legmélyen biztatott a belsö énem: nyugalom, ha baj van, segit a 'partnerem'. Nem kellett az ellenre sokat várni, és hogy engem fognak támadni, sejthette bárki. Támadott mindkettö egyszerre, mert tudták egyedül nem birnak megnyerni ekkora csatát. Katonáim fogyatkozni kezdtek, de még mindig voltak annyian, ez nem kétség hogy tartani tudták a frontot, mig megjön a segitség. A segitség melybe taktikámat fektettem, mert tudtam segitség nélkül a csatát elvesztem. Az ellen csak jött egyre nagyobb sereggel, De a segitséget nem leltem sehol sem. Figyeltem a térképet: gyarapszik a piros, fogy a kék Istenem ez a vég? Utolsó bedobással bevetettem mindenem, hogy egy kis idöt nyerhessek. A fickó már egy ideje igéri az erösitést, de mondtam neki a háborúban a szó mit sem ér. Megnéztem bázisát hogy áll az egységekkel mikoris azt hittem, már csak a parancs kell. A parancs kell, mellyel megforditunk mindent és lesöpörjük a térképröl az ellent...

(pár másodperccel késöbb a nagy sokk után)

Ha létezik balszerencse, ez a legkeményebb változat, mikoris rájöttem hogy bajtársam miért nem támogat. Bázisa szinte üres, de azért tele toronnyal, hisz számára a védelem a LEG-fontosabb. Energia nuku, helyzetjelentés:LOW POWER Az egész felmentösereg egy tank és két hummer....